Ahogy kitárta az ajtót a hideg, októberi szél az arcába csapott. Hosszú, barna haja a szél hatására arcába bomlott és táncot járt a fuvallat ritmusára.
 

Egy piros doboz volt az ajtó előtt. 

Anna mogorván kapta fel a dobozt, nem emlékezett arra, hogy rendelt volna valamit.  

Megszólalt a telefon.

- Mi a franc, Erika?! - szólt bele a kagylóba.
- Bocsi, de nem fog menni.Betörtek a boltba. Behívták az egész személyzetet. Ott a rendőrség, meg minden. - mondta lihegve Erika a telefonban.
- Te hagytad itt ezt a dobozt? - váltott témát Anna.
- Milyen dobozt? Miről hadoválsz? 

- A piros dobozt az ajtóm előtt. Ez valami vicc? 

- Nem tudom miről beszélsz, de mennem kell, beszélünk! Szia!

Fasza. Érdemes volt beöltözni. Mi vagyok én, óvodás? 

Anna öntött magának egy pohár bort, majd pedig kikecmergett a jellmezéből. Bekapcsolta a tévét és elhelyezkedett kedvenc kanapéján. Kisvártatva elnyomta az álom. 

- Anna… 
- Anna…
- Anna…

A nő felriadt és felült a kanapén. Még félálomban volt, de így is átjárta a borzongás. Mintha az ő nevét suttogta volna valaki a félhomályban. 

Álmodtad. Nyugi, Anna. 

Miután felocsúdott a riadalomból, felkapcsolta a villanyt és ennivaló után nézett a hűtőben. Konstatálta, hogy semmi sincs otthon. Vette a kabátját és útra kelt, hogy szerezzen magának valami harapnivalót. 

A konyhaasztal mellett elhaladva észrevette a piros dobozt, ami bontatlanul állt az asztal szélén.

Tényleg, ezt el is felejtettem.
 

Kint eközben besötétedett. A szél továbbra is szüntelen fújt, a halloweenező gyerekek már nyugovóra tértek, elvétve lehetett látni egy-két tinédzsert, akik sörös üveggel a kezükben élvezték az éjszaka viszontagságait. 

A közeli benzinkútra betérve Anna felkapott néhány gyömbérsört, chipset és egy mirelit pizzát, majd fizetett és távozott. 

A játszótér melletti park néhány fáját vécépapírral tekerték körbe, a földön csokipapírok és üdítős dobozok hevertek. 

Anna összehúzta a kardigánját és nagy levegőt vett. Magas talpú csizmáját ritmusosan verte a földhöz. Egy idő után idegenszerű tempóra lett figyelmes. Nem csak a saját lépteit hallotta - közeledett hozzá valaki…

Remegő kézzel helyezte be a kulcsot a zárba. 

Gyerünk, meg tudod csinálni, ne tökölj, bárki követett még a nyomodban lehet…

Magára zárta az ajtót és a telefonjáért nyúlt, de nem volt térerő. 

Persze…annyira tipikus.

Kibontotta a mirelit pizzát, megspékelte sajttal és behelyezte a sütőbe. Megbontott egy doboz gyömbérsört. A pánik múlni kezdett.

Talán csak beképzeltem…

Elkészült a pizza - Anna vacsorához látott. Majdnem a torkán akadt az első pizza szelet, amikor meglátta, hogy az addig bontatlan piros doboz immár nyitva van.

A nő felsikoltott és hátrahőkölt. Nem volt egyedül. 

Miután eljutott a tudatáig, hogy van valaki a házában és nem tud segítséget hívni, magához vett egy konyhakést és hadonászni kezdett vele a levegőbe:

- Gyere elő, te görény! - kiabálta. 

A nappaliban lévő kék asztali lámpa hangos ricsajjal csapódott a földre. Egy idegen arc bújt elő a függöny árnyékából. 

A sebhelyesarcú férfi ijesztő látványt nyújtott. Torz pofája mosolyra húzódott - tudta, hogy erőfölényben van az alacsony és törékeny Annával szemben. 

A két fél hosszú másodpercekig szemezett egymással, majd a férfi határozott mozdulatokkal előre csapott és megindult a nő felé.  

Anna kezéből pillanatok alatt kicsavarta a kést, földre teperte és fojtogatni kezdte a lányt. Anna az összes energiájával azon volt, hogy kiszabaduljon a szorításból - ütötte, rúgta a férfit, de mindhiába: a visszataszító alak tényleg erősebb volt nála. 

Küzdj ellene! Ne add fel!

Egy meghatározó pillanatban Anna felfigyelt a kezéből kicsavart késre, ami a hűtő mellett hevert, utolsó erejével utána kapott. Csodával határos módon sikerült elérnie a vágó eszközt, de a férfi is gyorsan reagált az eseményekre. Abbahagyta Anna fojtogatását és ismét megpróbálta kitekerni a kést a nő kezéből. Anna fellélegzett és új erőre éledt. A kés élét a férfi egyik ujjához törte, amitől az felkiáltott fájdalmában. 

Kihasználva a helyzetet Anna megkaparintotta a kést és egy erélyes mozdulattal a férfi nyakába vágta. A sebhelyesarcú felordított, aztán kirántotta a kést a nyakából, amelyből így spriccelni kezdett a vér. 

- Engem nem tudsz megölni. - nevetett nagyképűen. 

Éjfélt ütött az óra. Anna a fali vekkerre szegezte a tekintetét. Egy pillanatra fordult csak el, amikor szemét ismét a férfi irányába fordította volna, észrevette, hogy támadója eltűnt. 

A nő nem hitt a szemének. A vér foltok, amik a konyha szőnyegét pirosra színezték ugyancsak eltűntek. Dulakodásnak nyoma sem volt. A kék asztali lámpa sértetlenül állt az éjjeliszekrényen. 

A piros doboz eltűnt.

Anna kétségbeesetten tárcsázta Erika számát, akit álmából keltett fel: 

- Erika, ide kell jönnöd, kérlek, siess! - sírt. 
 

Miután barátnője megérkezett, Anna elmesélte neki, hogy mi történt vele Halloween estéjén. Erika vegyes érzésekkel a szívében hallgatta végig a történetet, s bár nem mutatta ki legjobb barátnőjének, titkon őrült képzelgésnek tartotta a történetét:

- Nyugodj meg, Anna. Most már minden rendben van. Halloween szelleme és a piros doboz továbbálltak, te pedig biztonságban vagy!

Egy évvel később 

Rebeka és Patrik éppen nászútjukról tértek haza a családi birtokra, amikor meglátták, hogy valaki szabadon engedte a lovakat az istállóból. 
 

A megvadult lovak eszeveszettül rohangáltak a farmon. 

- Mi történt ezekkel? - kérdezte Rebeka. 
- Fogalmam sincs, de ne szállj ki az autóból, veszélyes! Bemegyek a házba és felhívom a lovasfiút. 
- Nincs ehhez késő? Segítek! 
- Szó sem lehet róla, a te állapotodban… - válaszolt Patrik, és egy csókot nyomott terhes felesége arcára.
 

Patrik a mobiltelefonja fényével világított a sötétben. Amikor a félig befejezett tornáchoz ért, óvatosan haladt előre, de véletlenül elbotlott valamiben és elesett. Valahogy feltápászkodott és a hold fényére hagyatkozva kinyitotta a ház ajtaját. 
 

Bent jobban eligazodott. Kitapogatta a villanykapcsolót, de nem volt áram. Eszébe jutott, hogy a konyhapultban van gyertya és gyufa, amelyek segítségével fényt tudott gyújtani. 
 

Kezében egy gyertyával visszament a tornácra, hogy megkeresse a telefonját. Dühös volt magára, hogy nem volt pénz a kártyáján - megspórolhatta volna az egész kellemetlenséget.
 

Nagy nehezen megtalálta a telefont - két léc közé pottyant. Sovány ujjaival ügyesen kioperálta a készüléket a lécek közül. 
 

Ekkor szokatlan dolgot vett észre a tornácon. Egy dobozt. Az élénkpiros színű doboz fel volt bontva; csótányok és más csúszómászók másztak rajta.
 

Ahogy a dobozt nézegette, egy magas alak jelent meg mögötte, aki habozás nélkül egy hasító bárdot vágott a fejébe…Patrik holtan esett össze. 
 

A sebhelyesarcú elkövető a házaspár autója felé vette az irányt…fiatal volt az este.  

K. M.